Kedves Naplóm!
Úgy döntöttem, nem sajnálom tovább magam, megírom az önéletrajzom és elküldöm pár helyre, fel kell pörgetnem magam, mielőtt az önsajnálat zabálná fel minden porcikám.
Nézegettem már az álláshirdetéseket, de egyik sem érdekel igazán, folyton az előzőhöz hasonlítgatok mindent, viszont úgy érzem, illene villámgyorsan munkát találnom. Hacsak nem akarok újra a családommal lakni. Nem mintha rossz dolgom lenne, de Jánossomorja azért nem egy világváros. És harmincévesen újra apámékkal tévézni esténként… a gondolat is megrémiszt. Persze végighívhatom az ismerőseimet is, munkáért kuncsorogva, de egyelőre nem akarok erre a sorsra jutni.
Délelőtt utána olvastam, mit kell tudni az önéletrajz írásról, mint olyanról.
Legyen izgalmas, ötletes, kreatív és egyedi. Meglepő, és felejthetetlen, de ne túl hivalkodó. A cég imidzsére szabott, rendezett és logikus, ugyanakkor izgalmas. Ne túl sok és ne túl kevés. Csatoljak motivációs levelet is, amiben lehazudom a csillagos eget, hogy mért gyermekkori álmom, hogy egy számomra teljesen idegen csapat tagja lehessek és fejtsem ki, mért pont én vagyok a hiányzó mozaik. Tehetek bele videóüzenetet vagy elképesztően zsírkirály 3D-s bemutatkozó filmet. Word semmiképp, esetleg pdf, de még így is snassz lesz, számítsak rá, hogy ez utóbbiak a kukában landolnak szürkeségük és sablonosságuk okán.
Semmiség.
Bedobok két kávét egy jégert, fél doboz cigit és olyan önéletrajzot rittyentek, hogy a HR-esek megnyalják utána minden ujjukat.
Hajrá.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: