Drága Naplóm.
Harmadik napja küzdök az önéletrajzommal és a fénykép kiválasztásával.
Egy csomó minden elbizonytalanított. Vajon jó az, ha mosolygok? Mi van, ha túl magabiztosnak tűnök rajta? Legyen az a kissé szomorkás? Végül is az együttérzés nem rossz…
De ki akar egy szomorú kollégát? Legyen inkább a fapofa. A fapofa az jó, abból még bármi lehet. A képen egy zöld pólóban vagyok. Mi van, ha olyan helyre küldöm az önéletrajzom, ahol ingben dolgoznak és a ruhám miatt nem kellek majd?
Végül képmetszővel levágtam a testem, és beillesztettem fapofát az önéletrajzomba.
A nap hívása egyébként Gáboré volt.
Ő is a cégnél dolgozott, előttem pár hónappal váltak meg tőle. Hogy mit csinált, arról fogalmam sincs, soha nem láttam még dolgozni. Általában a folyosón duruzsolt a kollégáknak, vagy a kávézóban ácsorgott. Nem voltunk nagy barátok, párszor elszívtunk együtt egy-egy cigit, de akkor sem derült ki, mivel foglalkozik, annyi év után meg már csak nem kérdezhetem meg. Talán a főnökének sem volt tiszta, és pont ez lett a veszte.
Nagyon kúl hangon mondta: – Szia drágaságom! Hallom téged is kipattintottak.
Szeretek a frissen kirúgottakkal beszélgetni, nem érzem olyan egyedül magam. Neki is rossz, nekem is, úgy jó, ha együtt fáj. Aztán tovább beszélt, olyan lehengerlő stílusban, hogy komolyan megirigyeltem. Ha seggfej akarnék lenni, pontosan így csinálnám.
– Figyi, lenne egy ötletem. Most, hogy téged kiraktak, lett egy csomó időd. Gondolom nem akarsz már a francos multiknak rabszolgáskodni többé, ugye?
– Hát én…igazából még nem…
– Na. Akkor rád van szükségem. Figyelj, a pénz nem számít. Van tőkém, csak az ötlet legyen meg. Egy jó ötlet és hasítunk. Lehetnénk mi a következő startup cég. Mit szólsz?
Újabb tuti ajánlat. Amióta kirúgtak ez a harmadik. Adjak el a barátaimnak edénykészletet, sajtreszelőt vagy aloe vera megapackot, indítsunk vállalkozást, legyünk mi a legfrissebb startup, persze nulla forintból és a jó öreg van pénz, csak az ötlet kell ajánlat.
Rutinosan kezeltem, higgadtan, üzleti hangon hümmögtem, mint aki abszolút tisztában van azzal, mit takar az ajánlat. Keresni fogom ezzel kapcsolatban, még át kell gondolnom – mondtam, majd gyorsan letettem.
Az a szörnyű, hogy simán elképzelhető, hogy fél év múlva én fogok náluk jelentkezni, hogy mégis startup akarok lenni. Vagy aloe vera mlm ügynök.
Na jó, érzem én, lehetnék ennél optimistább, de egyelőre nem megy. Azzal, hogy kiraktak, azt érzem nincs rám szükség, nem érek annyit, hogy egy cég belém fektessen bármennyit is.
Na itt abba is hagyom a nyafogást, megyek áztatom magam pár órát, arra úgysem volt soha időm. Habbal, olajjal, sóval és a kád szélén árválkodó sárga kacsámmal, amit tavaly kaptam valami céges tombolán. Igen. A kacsa lesz a megoldás, ő biztosan meghallgat, rinyálhatok kedvemre.
