Kedves Naplóm,
Mivel lehet, hogy hamarosan meglesz az új, friss ropogós munkahelyem, le kell írnom, hogy kezdődött, ha majd visszaolvasnám évek múlva. Tegnap végre elindult valami.
– Tessék.
– Üdvözlöm, Bálint Gergely vagyok, a Pinkstar ügyvezető igazgatója. Nem hívom rosszkor Lili?
Kissé hivatalos, de mégis laza hang, egészen szimpatikus volt.
– Dehogy, pont jókor.
– Azért keresem, mert láttuk az önéletrajzát, és szeretnénk egy személyes találkozót önnel.
Miközben beszélt, arra gondoltam, hogy csak ne remegjen a hangom, végül is kész főnyeremény vagyok, profi és hidegvérű.
– Rendben és mikor lenne jó?
– Jövő szerda tíz óra megfelel?
Mivel természetesen nem ülök otthon a bánatban dagonyázva, hanem napi szinten szednek szét a cégek az interjúikkal, nem vághattam rá azonnal, hogy jó.
– Máris megnézem…hmm…pont jó, a tíz óra tökéletes.
– Rendben, akkor várom!
Tegnap alig bírtam elaludni, képzeletben már a Pinkstar dolgozója voltam és arról fantáziálgattam, mennyire jól jön ki, hogy pár hét alatt találtam munkát. Tulajdonképpen mért ne találhatnék ilyen gyorsan? Hát hol van az megírva, hogy hónapokig, sőt akár évekig kelljen munkát keresni? Ráadásul jóval kisebb cég, mint a korábbi munkahelyem, szerintem értékelni fognak.
Délután 15 óra:
Teljesen használhatatlan vagyok, folyton csak a cég honlapját nézegetem, képzeletben már a teljes interjút lenyomtam. Alig várom már, hogy mehessek…iszonyú boldog vagyok!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: