23. kedd – A bosszú

Kedves Naplóm,

Kívülről fújom már a hirdetéseket, a napi rutin része lett, hogy a kávé mellé nem a “napi sajtót” böngészem, hanem az állásokat. És miközben a hirdetéseket csócsáltam, egy fontos dologra jöttem rá. 

A munkáltatók rohadtul elszemtelenedtek.

Már nem elég, ha a saját szakmád/munkaköröd ismered, két-három munkakört zsúfolnak egy pozícióba, természetesen egy fizetésért. Így néz ki egy marketing munkakör az egyik állásajánlat szerint:

• marketing feladatok ellátása (nyilván)
• adwords profi szintű ismerete (már elnézést, de az adwords egy külön terület. Nem valami kis mellékes maszatolás.)
• grafikai tudás (mi van??)
• webszerkesztés (oké, nem nagy kunszt, csináltam, de hogy a marketing feladata lenne…?)
• ügyfélszolgálati feladatok ellátása (hö??)

Persze nyilván mindent meg lehet tanulni, sőt, abszolút előnyömre vált, bármit is csinálhattam, ami nem közvetlenül kapcsolódott a munkámhoz. Voltam már adatrögzítő, ügyfélszolgálatos, majd marketinges. Azt gondolom, minden, amit az ember megtanulhat csak előnyére válik. (Hogy a rendőrségen eltöltött egy hónapos kertészeti munkámról már ne is beszéljünk.)

Na de hogy spórolásiból, smucigságból összeolvasztani két-három munkakört…

És a szomorú az egészben, hogy mindig van/lesz olyan, aki elvállalja, mert kell a meló.

Mert ha tetszik, ha nem, ez az egész arról szól, hogy ez a valaki, aki feladta ezt a hirdetést, pontosan tudja, hogy a munkanélküli kiszolgáltatott. És eljön az a perc, amikor az ember már mindent elvállal. Akkor is, ha egy bunkó a főnök, akkor is, ha negyed annyi fizetést ajánl, mint amit az ember betervezett, vagy ha túl sok a kompromisszum.

Úgyhogy most, hogy bátorra ittam magam két kávéval és egy energia itallal úgy döntöttem, megy az önéletrajzom és ha behívnak, elküldöm a francba személyesen az illetőt. Itt az ideje, hogy valaki megtegye. Azannyaúristenit.