24. szerda – A 4 fázis

Kedves Naplóm,

Önvizsgálatot tartottam, és arra jutottam, itt az ideje, hogy lépjek. Úgy tűnik nem vagyok elég aktív az álláskeresésben, ezért egyelőre túl nagy a csend.

És mivel eddig a barátok, ex kollégák megúszták a zaklatásom nélkül, itt az ideje, hogy picit ők is kapjanak belőlem. Végig fogom hívogatni őket, soha nem lehet tudni…nem szégyenlősködöm tovább, mert félő, ha így folytatom, teljesen elmerülök az önsajnálat büdös bugyrában. 

Egy pszichológiával foglalkozó oldalon olvastam a munkanélküliség lelki fázisairól, azt hiszem érdemes lesz magam szem előtt tartani. Így szólt:

Első szakasz:

“…a fenyegető állásvesztés helyzete. A munkavállalók tisztában vannak azzal, hogy leépítés lesz, de nem tudják pontosan, kiket és hogyan érint majd. Pszichológiai szempontból ekkor a fokozott munkahelyi stressz átélése jellemző (a bizonytalanság az egyik legkomolyabb stresszforrás).  “

Második szakasz:

” Maga az elbocsátás, amelynek pszichológiai élménye általában a veszteség (éppúgy, mint válás vagy gyász esetén). Jellemzője a rossz hangulat, az önértékelés csökkenése („kevés voltam…”), a hiba önmagunkban keresése („biztos nem csináltam elég jól valamit”). Ezek az érzések elbizonytalanítanak és gátolhatják az újbóli elhelyezkedést, ezért fontos tudatosítani, hogy nem az elbocsátottról szólnak, hanem a helyzet velejárói. Akárcsak a gyász esetében, a passzivitás, a megszokott napi rutin felborulása önmagában rontja ezeket az érzéseket, ezért nagyon fontos a munkanélküli időszakban is a hétköznapi rutin, „munkarend” kiépítése.”

Harmadik szakasz:

“a munkanélküli lét még relatív anyagi biztonságban és a gyors munkahely-találás reményében telik. Sokan ilyenkor úgy döntenek, pihennek egy keveset, csalódottságukat valamilyen régen vágyott élménnyel, utazással vagy nagyobb vásárlással próbálják enyhíteni (melyet sokszor a nagyobb összegben megkapott végkielégítésből finanszíroznak) – egyes nyugat-európai szakemberek némi túlzással a „munkanélküliség mézesheteinek” nevezik ezt az időszakot. A hangulat azonban ilyenkor sem felhőtlen: az optimista időszakokat szorongásos szakaszok váltogatják.”

Negyedik szakasz:

“…amennyiben a munkanélküli nem talál addig munkát – a sikertelen álláspályázatok szaporodása, a fenyegető anyagi gondok és a fokozódó kétségbeesés jellemző – ebben nagyobb a depresszió kialakulásának veszélye.”

Azt hiszem én még csak a második szakaszban vagyok, úgyhogy bele kell húznom, mielőtt eljutok a mézeshetekhez, nincs pénzem a harmadik szakaszra.

Úgyhogy reszkessetek cimborák, hamarosan támadoooook!!!!