Egy munkanélküli naplója

Kedves Naplóm,   Ma beállított az egész családom, két sporttáskányi kajával.  Valami olyasmiről beszéltek, hogy a múltkor a telefonban “olyan gyengécske” volt a hangom,  ami biztosan az éhezés miatt van, ne is tagadjam, hogy koplalok.  Kaptam egy lábas milánóit, egy lábas paprikás krumplit, egy tábla szalonnát, fél kiló hagymát és fél kiló krumplit, tíz doboz… Tovább »

Kedves Naplóm,   Épp azon agyalok, vajon mennyire tűnik lúzerségnek, ha az ismerősöket újra végigkergetem azzal, hogy újra munkanélküli vagyok. Már attól is röhögnöm kell, ahogy ezt leírom. Ez az én formám,-  ahogy Adrian Mole mondaná. Na mindegy, öröm az ürömben, hogy legalább az kiderült, nem én vagyok a teljesen hasznavehetetlen, kellek én, csak pont… Tovább »

Kedves Naplóm. Örömmel jelentem, felmondtam. Az elmúlt három hét maga volt a pokol. Nem, nem a pokol. A pokol ehhez képest fehér homokos égkék tengerrel övezett luxus tengerpart. Az ominózus beszélgetés a főnökkel tulajdonképpen egy ártatlan kis munkaebéd volt, megspékelve egy ajánlattal. No nem szexuális ajánlattal, inkább egy “magán jellegű munka” ajánlattal. A kérés az volt,… Tovább »

Kedves Naplóm. Ma már csak akkor jött rám a hasmenés, amikor beértem. Ez jó jel. Éjjel tudtam aludni, nem voltam ideges, és nem álmodtam azt, hogy leégett az épület. Ma én voltam a munkáltatók gyöngye. Mivel a kutya sem hívott ebédelni, sem máshova, nem ettem, nem dohányoztam, nem lógtam. Egész nap csak a programokat tanulmányoztam… Tovább »

Hát, jelentem megvolt az első hét. És élek még, nem adtak el a szervkereskedőknek, sem egy arab sejknek.  Az első napom reggelén egy enyhe kis idegességet éreztem. Oké, ez így nem fedi a valóságot. Le sem tudtam szállni a wc-ről, annyira ideges voltam. Aztán azon gondolkodtam, vajon mennyire veszi a főnök rossz néven, ha betegszabira… Tovább »