Kedves Naplóm.
Ma már csak akkor jött rám a hasmenés, amikor beértem. Ez jó jel. Éjjel tudtam aludni, nem voltam ideges, és nem álmodtam azt, hogy leégett az épület.
Ma én voltam a munkáltatók gyöngye. Mivel a kutya sem hívott ebédelni, sem máshova, nem ettem, nem dohányoztam, nem lógtam. Egész nap csak a programokat tanulmányoztam és a több tonnányi szerződést olvasgattam.
Mimi, az újdonsült asszisztenciám ma csúcsra futtatta az arcátlanságát. Reggel megérkezett, majd feszülten közölte, hogy ma sok dolga lesz, úgyhogy ne zaklassam. Kérdeztem, hogy akkor mégis ki avat be a műhelytitkokba, mire közölte, hogy meg tudom oldani egyedül is, biztosan nem véletlenül vett fel a főnök.
Azon gondolkodtam, hogy vajon mikor leszek már annyira csapattag, hogy helyretehessem. De rájöttem, hogy ahhoz még sok-sok pofátlanságot kell elviselnem, különben én jövök ki rosszul a dologból.
Délután behívott Furcsafőnök és közölte, hogy holnap ebédeljünk együtt, szeretne velem valamit megbeszélni velem.
Ettől aztán még jobban összeugrott a gyomrom, kész csoda, hogy még nem taccsoltam ki. Ki gondolná, hogy ennyit fogok idegeskedni, amikor korábban annyira magabiztos voltam…
Shulcz azt javasolta, hogy állítsam be őt a telefonom gyorstárcsázójába és amikor tuszkolnak be a furgonba, csörrentsem meg. Ebből tudni fogja, hogy hívnia kell a rendőröket.
Mondtam neki, hogy nem valószínű, hogy fényes nappal ebéd közben akarnának furgonba tuszkolni, ráadásul mire megtalálom a táskám mélyén a telefonom, már rég Dubai-ban vagyok, erre szigorúan rám nézett és közölte, hogy csak ne bagatelizáljam el a dolgot. Meg kellett ígérnem neki, hogy résen leszek.
Vajon mi a fenét akarhat Furcsafőnök? Mondom, hogy valami nem oké…
Kommentek