38. hétfő – A tökéletes önéletrajz legfontosabb elemei

Kedves Naplóm,

Épp azon agyalok, vajon mennyire tűnik lúzerségnek, ha az ismerősöket újra végigkergetem azzal, hogy újra munkanélküli vagyok. Már attól is röhögnöm kell, ahogy ezt leírom. Ez az én formám,-  ahogy Adrian Mole mondaná.

Na mindegy, öröm az ürömben, hogy legalább az kiderült, nem én vagyok a teljesen hasznavehetetlen, kellek én, csak pont rossz helyen kopogtattam. (Vagy hasznavehetetlen vagyok ÉS rossz helyen kopogtattam.) Konkrétan egy elmeháborodott ajtaján, de hát ez már nem az én saram. 

Úgy döntöttem, most arra koncentrálok inkább, hogy új alapokra helyezzem a kapcsolatom az önéletrajzommal. Kell valami ötlet, amitől megakad a szeme annak, aki épp kukázni akarná. Hiába vagyok egy géniusz, ha ezt nem tudom megmutatni. Tulajdonképpen másfél percem van, hogy meggyőzzem a Hr-t, főnököt arról, hogy én kellek. Úgy, hogy ott sem vagyok.

És bár másfél perc egyébként rengeteg dologra elég (rossz döntéseket hozni, berúgni, stb..), a bemutatkozásra sajna kevés.

Átugrottam Shulczhoz is, gondoltam kikérem a véleményét, hisz eddig is csak hasznos és okos tanácsokat osztogatott (?!), azt mondta írjak bele valami olyat, amivel tövig benyalok a munkáltatóknak, szerinte ezt az áldozatot akkor is meg kell hozni, ha legszívesebben lehánynám magam. (erre is elég a másfél perc)

Sokat gondolkodtam, vajon mit tehetnék az ügy érdekében, aztán összegyűjtöttem mivel vágódhatnék be:

– Nincs férjem, gyerekem, háziállatom, és egy gyermekkori trauma miatt nem is vágyom ezekre. Soha. (Ha mégis, kirúghatnak.)

– Szeretek dolgozni, olyankor nem kell saját magammal foglalkoznom.

– éjjel-nappal elérhető vagyok

– Bármit elvégzek, bruttó 100 000 Ft-ért. (irányár!)

– Sok nyelvvizsgám és végzettségem van, de egyel kevesebb, mint a főnöknek.

Több nem jutott hirtelen eszembe, de azt gondolom, ez így elég ütős lehet. Imádni fogják.

Szóval a lényeg: Másfél perc.