Kedves Naplóm,
Ma beállított az egész családom, két sporttáskányi kajával.
Valami olyasmiről beszéltek, hogy a múltkor a telefonban “olyan gyengécske” volt a hangom, ami biztosan az éhezés miatt van, ne is tagadjam, hogy koplalok.
Kaptam egy lábas milánóit, egy lábas paprikás krumplit, egy tábla szalonnát, fél kiló hagymát és fél kiló krumplit, tíz doboz konzerv kukoricát (??), öt doboz sólet konzervet, egy tálca süteményt, sonkát, vajat, cukrot, lisztet és tojást.
Azt hiszem jöhet az atomháború, én így elleszek pár évet.
Észrevettem, hogy miközben pakoltam ki a kajákat, a nagyi folyton engem mustrált. Gondolom kiálló bordákat és egy éhségtől legyengült roncsot várt. Nem is tudom…mintha kissé csalódott lett volna. Mire jönnek legközelebb, kicsit le kell fogynom, hogy ne aggódjon.
Nagypapa közölte, hogy ahelyett, hogy eszetlenségekkel foglalkoznék és olyan dolgokat adnék el embereknek, amit nem is akartak megvenni (marketing), elmehetnék a földekre dolgozni. Ott aztán megtanulnám a magyarokistenét. Rákérdeztem, hogy hányadik kerületben keressem a földet, mire felmordult:
– Fiatalok….mindig csak a hülyeség….
Később áthívtuk Shulczot is, a nagyi kedvence, ami nem is csoda, Shulcz elképesztő módon tud vele bánni. Elvonultak a konyhába, hogy jól kibeszéljenek. Mire visszajöttek, a nagyi közölte, hogy jó lenne, ha példát vennék a barátnőmről, és nem finnyáskodnék. Kérdeztem, hogy miről is van szó, Shulcz ugyanis gyanúsan és gonoszmódon vigyorgott.
– Hát a temetkezési vállalkozók! El kellett volna fogadni azt a munkát!
– De nagyi! – hördült fel a család.
Ezután nagyi kifejtette, hogy igenis az egy tisztességes szakma, főleg hogy nem is nekem kéne temetnem, csak sofőrködnék.
Nagyjából egy óra múlva úgy összeveszett ezen az egész család, hogy rendet kellett csinálnom és hazatessékelni őket. Teljesen elfáradtam tőlük.
Shulcz még kapni fog ezért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: