41. csütörtök- Interjú-para újratöltve!

Kedves Naplóm,

Igen hatásosnak bizonyult az új ház-biztonsági munkaköröm. Elkaptam két étel szállítót, egy látogatóba érkező nagynénit és egy védőnőt.

Az étel szállítók rohadtul berágtak rám, amikor közöltem, hogy elkísérem őket a megrendelőhöz. Egyikük azt kérdezte, vajon mire gondoltam, hogy mit fog csinálni a rántotthússal, halálra eteti vele Kovács nénit? Megvontam a vállam.  Hja kérem, mit tudhatom én? Mire bepöccent, a kezembe nyomta a dobozt és közölte, hogy akkor vigyem fel neki én, aztán elviharzott. Kovács néni viszont örömében meghívott egy kávéra, amiért nem engedtem, hogy a kaja szállító “ólálkodjon” a házban. Máris szereztem egy új barátot.

Más. Behívtak interjúzni egy céghez, még akkor adtam be az önéletrajzom, amikor elkezdtem keresgélni, szóval nem igazán emlékszem, miért is jelentkeztem Győrbe egy autógyártó céghez, de úgy tűnik jócskán eluralkodhatott rajtam a pánik akkoriban. Konkrétan az Audihoz toltam be a cv-met.

De semmi gond, van az a pénz, amiért Győrbe járok dolgozni, még akkor is, ha hajnali négykor kell kelnem, vagy oda kell költöznöm. Megmondom őszintén, kezdek tőle lelkesedni, egy ekkora autógyártónál jócskán lehet marketing büdzsé és lehetőség. Ráadásul ez a terület még teljesen új nekem, szívesen belekóstolnék. 

Shulcz persze gyorsan lehűtött, amin még gyorsabban össze is vesztünk. Ő azt mondta, ne éljem bele magam, ne is gondolkodjak rajta, mostanában rám jár a rúd. Mire közöltem, hogy ha mindent ilyen egyhangúan kezelnék, már földobhatnám a pacskert, milyen élet az, ahol még örülni sem lehet??

Erre elővett egy üveg rozét és vigyorogva közölte, hogy inkább ilyesminek örüljek, ez már kézzel fogható. Mit volt mit tenni…volt benne valami. Tíz perc múlva már az erkélyen vihogtunk a rozé társaságában. 

Sajnos azonban az öröm nem tartott sokáig, mert egy óra múlva  hangos dörömbölés szakította félbe a Marvel szuperhősökről folytatott diskurzusunkat. Az egyik lakó, Laci bácsi állt az ajtó előtt feldúlva, valaki egy cigicsikket dobott a postaládájába. Mondtam neki, hogy nem a közösképviselő vagyok, a cigicsikkekkel őt keresse, én csak tolvajokat és betörőket kaphatok el, de azt mondta, a közös képviselő szart sem ér, ideje a kezembe venni a dolgokat. 

Mivel a hatalmas bizalom igencsak jól esett, a rozé pedig némileg beütött, megveregettem Laci bácsi hátát és közöltem, hogy menjen csak vissza, megkeresem a csikkes gyilkost és eltöröm mindét kezét. Laci bá szerint ugyan elég lesz egy is, de mondtam neki, hogy maximalista vagyok. Kissé zavartan elköszönt, és viszaslattyogott a lakásába.

Szóval zsúfolt jövő hétnek nézek elébe. Meg kell találnom a csikkes bűnözőt, aztán el kell mennem Győrbe, lehengerelni az autógyárosokat. (Remélem lesz ott néhány kantáros szerelőnadrágos coca-cola reklámos szuperpasi is.)