Üdv, mindenkinek!
Itt most én vagyok, azaz a blog szerzője, a munkanélküli bige most pihen egy kicsit…:))
Az elmúlt hónapokban teljes csönd honolt itt, az Egy munkanélküli naplója háza táján. De a csönd csak látszólagos volt, a háttérben nagy munka folyt, ami miatt nem folytathattam a blogot.
Sok-sok visszajelzés érkezett amíg blogoltam, általában azt írtátok, mennyire szórakoztató erről a fránya munkanélküliségről vihogva olvasni, feldobta a szürke napokat. Nagyon örültem neki, nyilván egy kiadós sírva-röhögésnél nincs is jobb, ezért úgy döntöttem, a bejegyzésekből írok valami nagyobbat, egy kerek történetet, melynek a blog adta az alapját. Borzasztóan élveztem a munkát, alig tudtam abbahagyni. De egyszer mindennek vége szakad, ezért pár hónapos kéziraton csücsülés után, elküldtem a Könyvmolyképző Kiadónak, ahonnan nemrég megérkezett az a válasz, amiről az ember általában csak esténként a kispárnája társaságában mer gondolni.
Igen, kiadják a könyvem, igazi papírkönyv lesz belőle, nyomdaillattal és az én betűimmel! 🙂
Szeretném nektek megköszönni, hogy olvastatok, hogy visszajeleztetek, és hát ki gondolta volna, hogy egyszer nyálas leszek és szentimentális, de nélkületek ez nem jött volna össze.
Na. Zsepiket eltenni (oké, én allergiás vagyok, szóval nekem lehet. :)), a jó hír, hogy mostantól akkor felélesztem a blogot, itt fogom megosztani a könyvvel kapcsolatos infókat, tudnivalókat, érdekességeket és természetesen itt fogok nyekeregni, ha valami szörnyű álláshirdetést látok. 😀
A blog régi bejegyzéseit megtartom, lehet szemezgetni, olvasgatni és együtt izgulni velem, hogy végre a kezembe foghassam a “gyermeket”. 🙂
Szumma-szummárum, ha én képes voltam egyszer az életben nem ellustulni valamit, akkor bárki képes rá, azaz csak csináljátok, amit szerettek. Amiről álmodoztok, vagy ami életetek célja. Néha föl is adhatjátok, végül is nem vagyunk mi Coelho-k, hogy mindig tudjuk a tutit. Aztán kezdjétek újra, ahányszor csak kell…
Fekete Judit
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: