Olvasgatva a különböző álláskereső portálok jótanácsait, álláskereső tippjeit, arra jutottam, hogy senkit, de senkit nem érdekel, hogy te valóban munkát találj. Rajtad kívül persze. Éppen ezért készülnek olyan tartalmak, amelyek mondanak is valamit, meg nem is. Olyan, mintha segítség lenne, de tulajdonképpen mégsem az. Az oldal tulajdonosának fontos, hogy sok-sok friss tartalom kerüljön ki, amit a google örömmel indexel be, de sok esetben nem a valós segítségnyújtás a lényeg, hanem hogy minél több látogató érkezzen. (a sok látogató meg ugye sok hirdetéssel jár, ami sok pénzzel, luxus autóval, luxus nővel, és luxus utazással.)
Sok esetben bosszantóan egyoldalúak ezek a tanácsok, és fájóan sterilek. Amikor én voltam munkanélküli, ezek voltak azok a tartalmak, amelyeket mindig várakozva kezdtem el olvasni, és csalódottan fejeztem be. Sőt, sok esetben fel is bosszantott, folyton azt éreztem, hogy aki ezeket írta, még az életben nem volt munkanélküli. Na de nézzük azt a pár tanácsot, amit a leggyakrabban olvastam és a leggyorsabban tolta fel az agyam:
- Ne akarj azonnal új munkát, hagyd leülepedni az elmúlt időszakot és gondold át, nem akarsz-e valami nagyot váltani.
Baromság. Ha anyagi gondjaid vannak, családod, gyerekeid, igenis csapj le az első olyan munkahelyre, ami szimpatikus lehet, mert az anyagiak miatti aggódás felőröl. A próbaidőd alatt még gondolkodhatsz, hogy ez lesz-e a megfelelő. Előnyei: nem épülsz le agyilag, nem esel ki a ritmusból, benne maradsz a munkaerőpiac forgásában és fizetésed is lesz. Ha pedig rosszul döntöttél, ahhoz is jogod van, legközelebb ügyesebb leszel.
- Foglalkozz napi 6-8 órát a munkakereséssel, ne feledd, te nem munkanélküli vagy, hanem főállású álláskereső.
Még csak az kéne. Napi 6-8 órát képtelenség ezzel foglalkozni, inkább alakíts ki egy napirendet, amiben olyasmi is lehet végre, ami addig kimaradt. Menj el csavarogni, olvass, pihenj, találkozz a barátokkal, legyél sokat társaságban. Ha azt kívánod. Ha meg egyedül akarsz lenni, hát tedd azt. De véletlenül se bámuld az állásokat napi 6-8 (!) órát.
- Ne zuhanj össze, ha az első hónapokban nem találsz munkát, hidd el, ha kitartó vagy, menni fog!
Haha. Jogod van összezuttyanni, és nem minden azon múlik, hogy fogcsikorgatva mantrázod esténként, hogy nem adod fel. Van úgy, hogy az ember feladja. Mert elfárad. Úgyhogy senki ne merje azt mondani, hogy ne add fel. A jó hír pedig, hogy úgyis fel kell utána állni. Mert így működik az ember. Hálaistennek.
- Ne rágódj a múlton!
De. Rágódj csak, persze ne sokáig. De mindenkinek fontos, hogy átgondolja, mik voltak az okok, mi működött és mi nem. Gondold át, mi volt a probléma, (ha volt) és azt is, mit tudnál a helyzetből hasznosítani. Ahhoz, hogy tovább tudj lépni, igenis szükséged van arra, hogy rágódj. (Aztán ha megjelennek az őrület jelei, lépj tovább.)
Folytathatnám még napestig, de a lényeg tisztán látszik ebből a bejegyzésből. Az éremnek ugye mindig két oldala van, azaz senkinél nincs ott a bölcsek köve. Úgy éld meg ezt az időszakot, ahogy NEKED a legjobb. Nincs tíz tuti tipp, sőt, még csak egy se. Nem fogsz előbb munkát találni, ha követed a biztos tanácsokat. Helyette ismerkedj meg magaddal, a habitusoddal, igényeiddel, gyűjtsd össze, korábban mit szerettél egy állásban és mit nem, mire van lehetőséged, miből vagy hajlandó engedni, vagy mi az, ami elengedhetetlen számodra. Ez az időszak RÓLAD szól, tehát magadnak kell megoldást találni rá. Ha azonnal fejest ugrasz egy új munkába, hajrá. Ha inkább még pihennél, a te dolgod. Ne foglalkozz azzal, hogyan kellene most viselkedned, mit kéne tenned az álommelóért. Azt hiszem az önismeret az egyik legfontosabb dolog egy ilyen helyzetben. Vagy nem. Jogod van másképp gondolni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: