1.0Egy munkanélküli naplójahttps://munkanelkulinaplo.cafeblog.huBéBéhttps://munkanelkulinaplo.cafeblog.hu/author/csemegekukoricza/<p>Kedves Naplóm.</p> <p>Ma volt az interjú, leírom az egészet, mert megüt a guta.</p> <p>Végre készülődhettem a Pinkstarhoz és mivel az elmúlt napokban a barátaim több festő, zöldséges és óvónői állást is rám akartak erőszakolni, éreztem, hogy ezzel a munkával egyúttal a nyugalmam is visszakaphatnám.</p> <p>Addigra kívülről fújtam mit fogok ott mondani, mivel foglalkoztam, mit veszített a cégem, hogy kirúgott és mért én lennék a legjobb választás számukra.</p> <p>A Pinkstar egyébként egy női oldalt üzemeltetett, csajos cikkek, csajos dizájn, rózsaszín és drapp, szívecskék és kacskaringó, csupa olyan, ami ugyan fölvállalhatatlan, viszont komoly igény van rá, ami fejlődést, hirdetőket, sok-sok bevételt, nekem pedig fizetésemelést jelent.</p> <p>Harcra kész voltam, tele energiával. Igazi királynak éreztem magam, hisz behívtak, rám kíváncsiak, pedig az önéletrajzom sem meglepő nem lett, sem egyedi. (És fapofa sem volt túl meggyőző)</p> <p>Egy romos bérházban voltam, szűk lépcsősoron kellett bearaszolni egy még szűkebb szürke folyosón, málladozó vakolat és hullámzó linóleum fokozta a jó hangulatot. Mivel előző munkahelyem egy óriási üvegpalota volt, feng-shui irányzattal építve, tavacskával és aranyhalakkal, pihenőfülkével és magán telefonszobával, ez most kissé szíven ütött. De mivel alapvetően optimista vagyok, úgy döntöttem, ez nem hagy lelombozni, a munka és a csapat a lényeg. Amint beléptem, lesokkolt a látvány. Csupa tejfölös szájú tinédzser vett körül. Csinosak voltak, trendik és láthatólag nagyon magabiztosak. Sürögtek-forogtak, nagy hangzavar volt, majd egyikük odaugrott hozzám, elcsipogta a nevét és betoltak egy pici tárgyalónak berendezett sötét szobába, hogy ott várjam meg a nagyfőnököt.</p> <p>Előredőltem, mint aki komoly és tettre kész. Szokás szerint a lábam keresztbe tettem, majd átkulcsoltam a lábfejemmel a vádlim. Aztán villámgyorsan visszatekeredtem. Valahol azt olvastam a testbeszédet is figyelik, ami az én esetemben most mindenképpen valami kényszeres pszichoszomatikus és egyben akkut problémára utal. De itt az jó vagy rossz?</p> <p>Eltettem a napszemüvegem, (hajráfnak funkcionál) nehogy nagyarcúnak gondoljanak. Majd visszaraktam, nehogy azt higgyék, egy senki vagyok. Azt hiszem az összes létező pozíciót végig próbáltam, mire benyitott a fickó. Egy fiatal és nagyon csinos lány is jött vele, kezében egy papírdobozos, rózsaszín szívószálas kávékülönlegesség.</p> <p>Tudom miért jó ez, én is csináltam. Az ember élvezi, hogy hazai pályán van, kávéval beülni egy megbeszélésre nagyon-nagyon irodás, és menő. Főleg, ha veled szemben egy munkanélküli harmincas nő ül. Meg tudtam volna fojtani.</p> <p>- Lili, örülök, hogy itt van. Mesélne kicsit magáról? – mondta kedvesen mosolyogva a férfi.</p> <p>És én meséltem. Mire befejeztem, magam is meglepődtem, micsoda ász vagyok. A fickónak pedig imponált. Az ő cégük még nem tart ott, ahol mi jártunk, láttam a lelkesedést a szemében. A kiscsaj viszont nem tudott hova tenni. Egyetlen kérdést tett fel, amiből teljesen egyértelmű volt, mit gondol rólam.</p> <p>- Bár mi nem vagyunk akkora cég, - csicseregte lefittyedt szájjal, - mint ahonnan te jössz, de itt is irtó sok a munka. Mit gondolsz, így hogy nincsen tonnányi pénz és lehetőség egy-egy kampányra és a saját ügyességünkre és leleményességünkre kell hagyatkoznunk, fogsz tudni pörögni?</p> <p>Meggyőző és bölcs mosollyal válaszoltam, kifejtettem hogy én maga vagyok a pörgés.  A mosoly közben, valahol a gyomrom legmélyén viszont éreztem, hogy most kellene lelépnem. Esetleg még az asztalt ráboríthatnám a fruskára előtte.</p> <p>Nem akarom egy huszonéves, kávéját szürcsölgető lánykának bizonygatni, hogy én kellek nekik. Nem akarok puncsolni, és könyörögni. És egyáltalán nem akarom meggyőzni semmiről. Szinte láttam magam előtt, ahogy napi nyolc-tíz órában próbálom bizonyítani, hogy igenis tudok dolgozni.</p> <p>A főnök és a lányka kedvesen mosolyogva hallgattak végig a mondandóm, majd egymásra néztek és megállapították, hogy nekik már nincsen több kérdésük. Nekem sem volt. Majd jelentkeznek, köszönik, hogy ott voltam.</p> <p>Úgy tántorogtam ki onnan, mint akit fejbe vertek. Csalódott és mérges voltam, amiért nem akartam ott dolgozni, amiért ők nem törték magukat értem és amiért a szemtelen fruska elvette a kedvem. Első állásinterjú pipa.</p> <p>Megyek és bedobok négy-öt tábla csokit.</p> <p><a href="https://munkanelkulinaplo.cafeblog.hu/files/2015/03/b55e421bb1bd555af01e11bb0a4156c0.jpg"><img class=" size-large wp-image-62 alignnone" src="https://munkanelkulinaplo.cafeblog.hu/files/2015/03/b55e421bb1bd555af01e11bb0a4156c0-495x600.jpg" alt="b55e421bb1bd555af01e11bb0a4156c0" width="495" height="600" /></a></p> <p> </p>richhttps://munkanelkulinaplo.cafeblog.hu/files/2015/03/b55e421bb1bd555af01e11bb0a4156c0-150x150.jpg150150